Albert-Lőrincz Márton – Albert-Lőrincz Csanád: Multikulturalitás és demokrácia

A szerzők ebben a könyvükben egy olyan jelenséget tárgyalnak, amelyről napjainkban egyre több formában és egyre több fórumon esik szó: ez a jelenség a multikulturalizmus.

Ma már szinte mindennapossá vált a különböző kultúrák és szubkultúrák találkozása, úgy a fizikai térben mint a virtuális térben. Ennek okai között megemlíthetjük a fizikai távolságok egyre könnyebb áthidalását, a virtuális világ térhódítását, a gazdasági globalizációt, a szabad munkaerőáramlást. Ugyanakkor a globális társadalmi problémák, mint a háborúk, szegénység vagy globális felmelegedés is vándorlásra serkentő tényezőkké váltak. Az Európai Unió azért, hogy belső integritását erősítése nap mint nap küzd azért, hogy a benne lakó kultúrák közötti párbeszédet, toleranciát elősegítse.

A szerzők arra törekedtek, hogy egy olyan könyvet készítsenek, amely képes objektíven tárgyalni korunk egyik nagy dilemmáját, a multikulturalizmust, körüljárni a benne rejlő kihívásokat, problémákat, és utat mutatni arra, hogyan lehet ezeket kezelni.

Alapkoncepciójukat a következő módon lehet összefoglalni: a multikulturalizmus korunk egyik nagy kihívása és a multikulturalizmust meg kell tanulni. Ugyanakkor tanulható és tanítható is, kialakíthatóak azok a készségek és kompetenciák amelyek alkalmassá tesznek egy multikulturális társadalomba való beilleszkedésre, a kulturális jártasságra, a békés, harmonikus társadalmi életre, a társadalmi aktivizmusra. Ennek a tanulásnak a legjobb terepe pedig az iskola.

Jelen könyv tehát a multikulturalizmus jelenségét járja körül, az egyetemi oktatást szolgálva. Célkitűzése a jövendő szakemberek felkészítése a nemzeti állampolgárság és az európai állampolgárság összehangolására, a multikulturális magatartásra.

Egyetemi jegyzetről lévén szó a könyvben a fejezetek úgy épülnek egymásra, hogy egyrészt az elméleti, kognitív tantárgyi szükségletet kielégítsék, a tartalom fokozatos tágításával, miközben folyamatosan bővítik a fogalmi ismereteket, másrészt pedig a társadalom felelősségének hangsúlyozása irányába haladva eljutunk a demokratikus és multikulturális nevelés kérdéséhez és lehetőségeihez. Fokozatosan multikulturális kompetenciák, készségek alakulnak ki. Azt is megismerjük, hogy országunk törvényei (az alaptörvény, a kisebbségi és oktatási törvények) miképpen kezelik, biztosítják és garantálják a multikulturális kibontakozás lehetőségét egy olyan országban, ahol a 2002-es népszámlálás szerint a lakosság 10,5%-a nem tartozik a többségi kultúrához.

A szerkesztési logika az általánostól a konkrét fele halad:  a kultúra – multikultúra – szocializáció – kulturalizáció – állampolgárság – demokratikus állampolgárságra nevelés logikai fonalát követi. A könyv 10 fejezetet tartalmaz.

–         Az első két fejezet a kultúra, a monokulturalitás és multikulturalitás mibenlétét tárgyalja.

–         A harmadik fejezet arról szól, hogyan jut el az ember a társas szükséglettől a multikulturális kompetenciákig.

–         A következő két fejezet a demokratikus társadalmi kibontakozást és ennek fő eszközét az állampolgárságot tárgyalja, a nemzeti és európai állampolgárság kérdését járja körül, az állampolgárságra való nevelés szükségességét taglalja az európai állampolgársági habitus kialakításában.

–         A hatodik fejezetben a társadalmi és nemzeti emancipációt segítő nevelési törekvésekről írnak a szerzők. Hangsúlyt kap ennek a törekvésnek a pozitív és negatív szerepe egyaránt, úgy a kulturális és állampolgári identitás kialakításában betöltött pozitív szerep, mind az etnocentrizmust erősítő negatív szerep.

–         A következő fejezetben arról a demokratikus nevelési formáról van szó, amely alátámasztja és segíti a multikulturalizmust. Ugyanitt olvashatunk az Európai Unió azon törekvéseiről is, hogy létrehozzon egy sok nemzetből és sok kultúrából összeálló, működő társadalmat.

–         A nyolcadik fejezetben az iskolai nevelés során kialakítható multikulturális kompetenciákról írnak a szerzők. Kiemelten foglalkoznak a Demokratikus Állampolgárságra Nevelés című iskolai tantárgy szerepével a multi- és interkulturális polgári értékek és készségek képződésében, kialakításában.

–         A kilencedik fejezetben két olyan gyakorlati eljárást ismertetnek, a disputa módszerét, valamint a kultúrák közeledésének Rogers-féle személyközpontú modelljét, amelyeket bármilyen közösségben érdemes megtanulni és gyakorolni, különös tekintettel az iskolai közösségekben. Jómagam szintén disputáztam, trénerként is dolgoztam középiskolásokkal, így személyes tapasztalatom is van ezen módszer jótékony hatásairól.

–         Az utolsó fejezet teszi teljesebbé a képet azáltal, hogy megvizsgálja a multikulturalitás érvényesüléséhez rendelkezésre álló jogi alapokat és normákat úgy az általános emberi jogok, az európai jogszabályozás mint a román törvények összefüggésében.

A könyv első sorban az egyetemi hallgatók oktatását hivatott szolgálni, ezért a fogalmak leírása, tisztázása, meghatározása, valamint a fejezetek tagolása is didaktikusra van tervezve, ennek a célnak rendelődik alá. A kérdések és feladatok, valamint a rövid összefoglalók a témák elmélyítését segítik, a fejezetek végén lévő könyvészeti utalások pedig a hallgatók további tájékozódását könnyítik meg.

Végül egy személyes véleményemmel zárnám a könyv bemutatását.

Jómagam sokkal inkább a lokalizációnak, a globális függőségektől való mentességnek, az életerős és független helyi közösségeknek vagyok a híve, mint a globalizációnak.

Azonban szerintem a multikulturalizmus ma már nem csak különböző nemzetek, etnikumok, kultúrák találkozását jelenti, hanem a különböző értékrendű, szubkultúrájú csoportok és személyek találkozását, együttélését is. A mai világunkban az értékrendek nagyfokú pluralizációjával találkozunk, nem kell valaki Jamaikából jöjjön, hogy másfajta zenét szeressen mint esetleg a közösség többsége, vagy nem kell Tibetből érkezzen ahhoz, hogy a buddhizmus elveit kövesse, de különböző vélemények léteznek családról, együttélésről, egészségről, munkáról, szolidaritásról, stb.

Éppen ezért a könyv egyik nagy értéke számomra az, hogy hiába szól elsősorban a globalizált világról, Európai Unióról, kultúrák találkozásáról, európai állampolgárságról, az általa kitűzött cél, mely szerint szükség van a multikulturális kompetenciák és az aktív polgári habitus kialakítására és fejlesztésére, a lokalitásban is helytálló. Olyan kompetenciák fejlesztését tűzi ki célul, amelyekre a lokalitásunkban is ugyanolyan nagy szükségünk van, mint napjaink globális világában.

Dániel Botond

elhangzott 2011. október 18-án

Comments are closed.