Fény és árnyék. Interdiszciplináris párbeszéd VII., konferenciafelhívás

A Bolyai Társaság a BBTE-el együttműködve ebben az évben is alkalmat teremt a párbeszédre egy újabb nemzetközi interdiszciplináris konferencia megszervezésével, Fény és árnyék címmel, 2018. október 19–20-án.

A fény mindennapi történése és elemi szükséglete életünknek. Érkezését, létét az ész értelmezési lehetőségei mellett kultikus áhítat, művészi csodálat és sóvárgás kíséri. Éljük, gondoljuk, hiányoljuk, fürdünk benne, öltöztet, lemeztelenít, megmutatja és beragyogja erényeinket, felfedi hibáinkat, kiemeli sajátosságainkat, beárnyékolja. Zenészeket ihlet, szociális helyzetet, életérzéseket ír le: „Nekünk kevés fény jut, árnyékból van több…”

Egyenes vonalban terjed, ha útjába át nem látszó test kerül, sötét térrész alakul ki, árnyékot vet, amelynek alakja és nagysága függ a fényforrás és a megvilágított test alakjától. Minden egyéb variáció és komplikáció már egyenes úton vezet a fizika világába, de ugyanúgy a művészet, hit, gondolat, érzelem, percepció világába is. Ráadásul nem egyértelműen: ahogy lehet részecske és hullám a fizikai értelmezés számára, úgy lehet árnyalat és érzelem, kiemelő és eltakaró, mindenben bármikor kettős… A világűrnek is megvannak a saját árnyékai, a fénysebesség emberi vágyaink határzónájában helyezkedik el, a napfogyatkozást még-még elviseljük, de nem örülünk, ha elfogynak napjaink.

A gondolat is kedveli az fény és árnyék világát. Már Platón szerint is a minket körülvevő világ csak puszta látszata egy magasabb rendű és igazabb valóságnak, ebben az ideák a maguk tökéletességében léteznek, viszont mindaz, ami emberi szemmel látható, csupán földi árnyképnek tekinthető. Asupán a filozófus, a gondolat szabadságával kitüntetett személy képes arra, hogy az érzéki látszat mögé belásson, és a dolgokat valódi mivoltukban szemlélje. Ő a híd, a kiválasztott összekötő idea és valóság között.

Gadamer szerint a szép lényegéhez tartozik az, hogy „megjelenik”: a szép a leginkább „kivilágló” (gör. to ekphanesztaton), e kiviláglás már Platónnál is a szimmetrián alapul: „Világlani azonban annyi, mint valamit bevilágítani, s így azon, amire a sugarak hullanak, megjelenni. A szépség létmódja a fény létmódja.”

A fény – mondja Gadamer – a szó fénye is, hiszen mindent úgy emel ki, hogy az magában véve érthető és belátható, és ebbe a gondolatkörbe vonja be Augustinus magyarázatát a teremtéstörténetről, miszerint Isten a fény megteremtésekor szólal meg először, és ez a megszólalás jelentette a szellemi világosság létrejöttét, amely megvilágítja a megformált dolgok különbségét.

A homály mint a létezés nem-igazsága – Lévinasnál olvassuk: „A művészet maga az elhomályosítás eseménye. […] a művészet nem a kinyilatkoztatás rendjébe tartozik. De nem tartozik bele a teremtés rendjébe sem, amely éppen az ellenkező irányba halad.” A művészet elemi eljárása a tárgy helyettesítése saját magával, mondja Sarte, és minden kép egy nem jelenlévőt tesz prezenciává a tudat számára, ennek egy típusa, amikor valamilyen külsődleges tárgy teszi mindezt, jelen esetben egy műalkotás. A tárgy képként való megragadásakor, mint érzéki aktusban, eleven kapcsolatba lépünk vele, ez azonban csak a kép.

Világíthat „ezer napnál fényesebben” – atombomba, a tömegpusztítás fénye, de a legsötétebb halált és földi kórt hozhatja, és beárnyékolja a lényem és létem.

Lehet járni a halál árnyékának völgyében is (Zsolt 23,4), de aki meglátta a betlehemi csillag ragyogását, „a nép, amely sötétségben ült, nagy fényt látott, s akik a halál országában és árnyékában ültek, fény virradt rájuk” (Mt 4,16), mert „Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal ezt mondta nekik: »Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve.«”  (Lk 2,9–12)

A nagypénteki és golgotai sötétségből fénybe átöltöző Teljesség képes emberi természetet, attitűdöt gyökeresen megváltoztatni, új életcélt adni: „Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül. Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: »Saul, Saul, miért üldözöl engem?« Erre megkérdezte: »Ki vagy, Uram?« Az folytatta: »Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.«”  (ApCsel, 9,3–5)

Fény és árnyék kifogyhatatlan téma és eszköz a filmvilág, színház eszköztárában, de tudjuk, hogy „senki sem lépheti át a saját árnyékát”, még az „árnyék film” szereposztásában sem.

Amikor nagy emberek fényében szerettünk volna megmártózni, talán leginkább akkor vetült ránk nagy emberek árnyéka (Sztálin árnyéka Európán), de történelmi tanulságként hordozzuk, hogy sokak fénykora lejár. Még a fényes szelek nemzedéke is sejtette, hogy rengeteg „árnyékkörnyezetet” – gyár árnyékában, palota árnyékában, iskola árnyékában – vetít majd a korra a vörös csillag fénye, és a párhuzamosan működő „árnyékkormányok” nem oldják meg a kamatláb problémáját.

„Sej, a mi lobogónkat

fényes szelek fújják,

sej, az van arra írva:

éljen a szabadság!

Sej, szellők, fényes szellők,

Fújjátok, fújjátok –

holnapra megforgatjuk

az egész világot.”

Azt viszont tudjuk, hogy a „fényes győzelemsorozatok” is vesztes háborúk előzetesei, amelyekben a „fény-képezés” csupán lövészárkok, koncentrációs táborok, közös sírok és emberi lelkek sötétségeit képes rögzíteni. Ilyenkor lesz árnyéka a léleknek is – mondja Jung –, mert mindazok a belső törekvések, igények, lelki funkciók, amelyek a tudat számára elfogadhatatlanok, amelyeket nem valósíthattunk meg, és amelyek az elhárító mechanizmusok miatt a tudattalanba kerülnek, elhomályosítják a belső fényt.

S ha a tüdőn képződik árnyék, akkor az ember is hamarosan önmaga árnyéka lehet, amely állapoton már Richard Strauss Árnyék nélküli asszonya sem segíthet.

Ha emberként nem figyelünk a fényre, mint szükséges és megújuló energiaforrásra, akkor már csak a szentjánosbogarak fognak világítani nekünk, majd az örök világosság.

A szervezőbizottság a konferencia interdiszciplináris jellegéből adódóan arra kéri az előadókat, a felkészülés során legyenek tekintettel arra, hogy az előadások nem szakmabeliek számára is érthetőek és követhetőek legyenek.

Részvételi szándékát és előadásának munkacímét, kérjük, közölje július 15-ig, a legfeljebb 500–600 betűs kivonatát pedig küldje el szeptember 15-ig a bolyaitarsasag@gmail.com e-mail címre!

A konferencia szervezőbizottsága fenntartja a jogot, hogy csak azokat az előadás-javaslatokat illessze a konferencia programjába, amelyek a beérkező kivonatok alapján a jelzett témakörhöz tartozónak bizonyulnak.

A konferencián elhangzott előadásokat önálló kötetben megjelentetjük. A részletes program összeállítása után a formai követelményeket megküldjük a résztvevőknek. A publikálásra előkészített szövegváltozatokat 2018. december 1-ig ugyancsak a fenti e-mail címre kérjük beküldeni.

A részletes programot további körleveleinkben ismertetjük.

A közelgő együttműködés reményében sikeres munkálkodást kívánunk!

 

Kolozsvár, 2018. június 18.

A konferencia szervezőbizottsága:

Dr. Soós Anna, rektorhelyettes

Dr. Gábor Csilla, a Bolyai Társaság elnöke

Dr. Péter István

Dr. Borbély Sándor

Dr. Berszán Lídia

Dr. Rüsz-Fogarasi Enikő

Dr. Veress Károly

Bilibók Renáta

HírekPermalink

Comments are closed.